Paul McCartney új albuma a múltba vezető időutazás - lemezkritika

Nyolcvanhárom évesen is képes meglepetést okozni Paul McCartney. A Beatles legendás dalszerzője hat év után jelentkezett új szólóalbummal, a The Boys of Dungeon Lane pedig nem csupán egy újabb fejezet a páratlan életműben, hanem egy személyes visszatekintés is a világhír előtti időkre.

Az album alapgondolata egyszerűnek tűnik: McCartney visszatér gyermekkorának Liverpooljába, azokra az utcákra, ahol még senki sem sejthette, hogy a helyi srácból a könnyűzene egyik legnagyobb ikonja lesz. A lemez azonban jóval több nosztalgiánál. Inkább egy olyan ember gondolatait halljuk, aki egy életet töltött a reflektorfényben, és időnként eljátszik a gondolattal, milyen lett volna, ha soha nem válik világsztárrá.

A produceri feladatokat Andrew Watt látta el, aki az elmúlt években számos veterán rocklegenda mellett bizonyított már. Az együttműködés eredménye egy friss hangzású, mégis klasszikus McCartney-lemez lett, amely egyszerre idézi meg a Wings korszakát és a modern pop-rock produkciók dinamizmusát.

Az album nyitódala, az As You Lie There rögtön megmutatja ezt a kettősséget. A személyes hangvételű, szinte vallomásszerű kezdés után egy energikus refrén következik, amely emlékeztet arra, hogy McCartney még mindig képes ugyanazzal a lendülettel megszólalni, mint évtizedekkel ezelőtt. A lemez legerősebb pillanatai mégis azok, amikor visszafogottabb hangot üt meg, és az emlékek mögött az emberi bizonytalanságot is megmutatja.

Természetesen a múlt végig ott lebeg a dalok felett. A Days We Left Behind a régi emlékekkel való szembenézésről szól, míg a Down South egy fiatalkori utazást idéz fel George Harrison társaságában. Ezek a szerzemények nemcsak a Beatles-rajongók számára érdekesek, hanem azért is, mert bepillantást engednek a legendák mögött álló emberek életébe.

Különleges színfolt az albumon a Home To Us, amelyben Ringo Starr is közreműködik. A két életben maradt Beatle közös dala egyszerre megható és felemelő tisztelgés a háború utáni Liverpool előtt, ahol minden elkezdődött.

A lemez talán legkiemelkedőbb darabja mégsem egy Beatles-emlékeket feldolgozó szerzemény. A Salesman Saint McCartney szüleinek és generációjuk kitartásának állít emléket. A dal a második világháború árnyékában élő hétköznapi emberekről szól, akik a nehézségek ellenére is továbbmentek, és megteremtették gyermekeik számára a jövőt. Ez az őszinte, emberközeli megközelítés adja az album érzelmi súlypontját.

A The Boys of Dungeon Lane nem feltétlenül Paul McCartney legerősebb szólóalbuma, de kétségtelenül az egyik legszemélyesebb munkája az elmúlt években. Egy olyan előadó visszatekintése, aki már mindent elért, mégis ugyanazzal a kíváncsisággal és érzékenységgel figyeli a múltját, mint pályája kezdetén.

A lemez bizonyítja, hogy McCartney számára a zene továbbra sem csupán karrier vagy örökség, hanem az emlékezés egyik legfontosabb eszköze. És bár a világ örökre Beatleként tekint rá, ő még mindig ugyanazt a liverpooli fiút keresi a dalokban, aki valaha a Dungeon Lane környékén álmodozott a jövőről. Egyrészt a The Boys of Dungeon Lane egy jó, de nem kiemelkedő dalgyűjtemény. Másrészt viszont talán a valaha készült legjobb album egy 83 éves előadótól.