Elnémult a Motörhead riffgépezete: Amikor találkoztam Phil Campbell-lel

A heavy metal világa elveszítette egyik leghűségesebb és legszerényebb katonáját. 64 éves korában, egy műtétet követően elhunyt Phil Campbell, aki 31 éven át volt a Motörhead gitárosa és Lemmy Kilmister elválaszthatatlan fegyverhordozója. A rocktörténelem egyik legstabilabb zenei bástyája dőlt le.

A tragikus hírt a zenész hivatalos csatornáin, a Motörhead és jelenlegi formációja, a Phil Campbell and the Bastard Sons közösségi oldalain jelentették be március 14-én. Campbell péntek éjjel, az intenzív osztályon vesztette életét. Bár az év eleji turnét orvosi tanácsra már le kellett mondaniuk, a hirtelen távozás sokként érte a rajongókat és a zenésztársakat egyaránt.

Egy személyes emlék a VOLT Fesztiválról

A legigazibb rock and roll sztorik ritkán szólnak szétvert hotelszobákról, sokkal inkább olyan pillanatokból születnek, mint ami a 2015-ös soproni VOLT Fesztivál backstage-ében esett meg. Miközben a beígért - és a menedzsment által a buli utánra halasztott - Lemmy-interjúra vártam, Phil Campbell egyszer csak kisétált az öltözőből, kért egy sört, majd a világ legtermészetesebb módján, udvariasan megkérdezte, hogy leülhet-e az asztalomhoz, mert máshol egyszerűen nem volt hely. Egy földbe gyökerezett lábú rajongónak ez maga a szürreális csoda, ő viszont kedélyesen elbeszélgetett velem, majd azzal ment vissza a színpadra készülődni, hogy reméli, tetszeni fog a koncert. A közvetlensége ráadásul a buli után sem tűnt el. Ahogy a zúzás végén a színpad szélénél sétált lefelé, kiszúrt, odalépett hozzám, és mint aki a haverja véleményére kíváncsi, csak annyit kérdezett: „Na? Milyen voltam? Jó buli volt?” A hirtelen jött, lesokkolt „pff, zsenik vagytok” válaszomat egy mosoly kíséretében, udvariasan megköszönte. A történet koronája azonban az a pár órás közös iszogatás volt a koncert és az öltözői vizit után. Miközben a nagyszínpadon épp David Guetta pörgette a lemezeket, Phil a kezembe nyomott egy maréknyi saját pengetőt, majd a rá oly jellemző utánozhatatlan, walesi humorral csak ennyit fűzött hozzá: „Itt van pár pengető, Guetta ilyet nem tud adni.” Pontosan ez az emberi nagyság, humor és végtelen lazaság az, ami miatt Phil Campbell pótolhatatlan űrt hagyott maga után.

A Motörhead megmaradt stábja és menedzsmentje egy szívhez szóló közleményben búcsúzott a gitárostól, kiemelve, hogy Phil vérében egyértelműen a Motörhead csörgedezett:

„Mindig a gitártehetségével irányított, és nagyszerű humorérzékkel rendelkezett, de legfőképpen a szíve vezérelte. Nem lehettél a közelében úgy, hogy ne nevettél volna egyet vagy húszat, mert Phil egyszerűen imádta az életet, és hatalmas örömmel élte azt. Lesz még bőven időnk megosztani történeteket és néhány átkozottul jó viccet együtt; egyelőre kérjük, küldjetek szeretetet és pozitív energiát Gaynornak és a fiúknak. A világ most veszített el egy hatalmas fénysugarat, mi pedig le vagyunk sújtva.”

A walesi születésű Campbell a hetvenes évek végén a Persian Risk nevű bandában bontogatta szárnyait, de az igazi áttörést 1984 hozta el számára. Ekkor lépett ki a Motörheadből Brian Robertson, Lemmy pedig személyesen szervezte be Philt (Michael „Würzel” Burstonnal együtt). A rajongók először az 1986-os – ma már abszolút klasszikusnak számító – Orgasmatron lemezen hallhatták azt a karcos, védjegyszerű gitárjátékot, ami aztán évtizedekre meghatározta a banda hangzását.

Összesen 16 stúdióalbumon játszott, és kitartott a zenekarban egészen Lemmy 2015-ös haláláig. Több hazai sajtóban napvilágot látott nekrológok egy része tévesen arról számolt be, hogy Philt a zenekarral együtt 2020-ban beiktatták a Rock and Roll Hall of Fame-be. A történelmi hűség (és a rajongók máig tartó bosszúsága) kedvéért fontos tisztázni: a Motörheadet abban az évben csak jelölték a csarnokba – Philt és a dobos Mikkey Dee-t ráadásul csak a hatalmas rajongói nyomás hatására tették fel utólag a jelöltek listájára –, de a hivatalos beiktatásukra máig nem került sor. Szégyen vagy sem, a bizottság adósa maradt a bandának.

Lemmy halála után Campbell nem tette le a gitárt, 2016-ban megalapította új zenekarát. A Phil Campbell and the Bastard Sons különlegessége az volt, hogy saját fiaival (Todd, Dane és Tyla) zenélt együtt.

A fiai által közzétett búcsúüzenet:

„Phil odaadó férj, csodálatos apa, valamint büszke és szerető nagyapa volt, akit szerettei csak "Bampi"-ként ismertek. Mindenki mélyen szerette, aki csak ismerte, és mérhetetlenül hiányozni fog. Öröksége, zenéje és a sokakkal közösen teremtett emlékek örökké élni fognak.”

Zenei tehetségén és megalkuvást nem tűrő munkabírásán túl Phil emberi nagysága az, ami a leginkább hiányozni fog a rockvilágnak. Ahogy zenésztársa, Mikkey Dee a megemlékezésében fogalmazott, ő volt a legviccesebb és a legrendesebb srác, akivel valaha találkozott. Nem sztárallűrökkel teli rocksztár volt, hanem egy végtelenül szerény walesi zenész. 

„Ma reggel kaptuk a hírt testvérem és kedves barátom, Phil Campbell hirtelen haláláról, és ez rendkívül szomorú. Ő volt a legviccesebb srác, akit valaha ismertem, és a legjobb rockgitáros, akivel valaha játszottam. A rockzenébe vetett energiája és érzéke kiemelkedő volt. 12 stúdióalbumot írtunk együtt, és sosem szűnt meg meglepni az extrém tehetségével. Legfőképpen az fog hiányozni, hogy együtt lógjak a legrendesebb sráccal, akivel valaha is találkozhatsz. A családom és én gondolatban Phil családjával vagyunk. Őszintén a legjobbakat kívánom nekik a jövőre nézve, és itt leszek, ha bármire szükségük lenne. Aludj jól, barátom és rockkatonám. Add át üdvözletem Lemmynek, Würzelnek, Filthynek és Eddie-nek. Biztos vagyok benne, hogy odafent újra egy őrült bandát alkottok majd együtt!”