Árvaszúnyogok

Miért fontosak az árvaszúnyogok és miért nem szabad irtani őket?

A 2025. júniusi-júliusi időszakban a Balaton környékén sokan tapasztalták az árvaszúnyogok (Chironomidae) szokatlanul nagy tömegű rajzását, amit néhol „rovarinváziónak” vagy „füstgomolygáshoz hasonló árnyékfelhőnek” írtak le a közösségi médiában. A rajzás valóban látványosabb volt, mint az elmúlt 10–15 évben, ennek azonban jól értelmezhető természeti okai vannak. A Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) már a 2024-es év őszén jelezte, hogy a tó mederüledékében rekordszámú árvaszúnyog-lárvát találtak: akár 2500 példány is előfordult 1 m²-nyi területen (forrás: BLKI közlemény, 2025.06.20.). Ez a sűrűség utoljára az 1990-es évek közepén volt jellemző. Az idei extra rajzás mögött több egymást erősítő környezeti tényező áll: 1. Bőséges tápanyagforrás – A 2024 nyarán tapasztalt algavirágzás miatt a lárvák táplálékhoz bőven jutottak. 2. Enyhe tél – A 2024/25-ös tél szinte jégmentes volt, ami növelte a lárvák áttelelési sikerét. 3. Szinkronizált kikelés – A hűvös május lelassította a fejlődést, majd a hirtelen melegedés júniusban egyidőben indította el a rajzást. 4. Alacsony vízállás – A sekélyebb partmenti régiók gyorsabban felmelegedtek, ami kedvezett a bábozódásnak. Ezek eredményeként az árvaszúnyogok hatalmas számban keltek ki, és a tóparti sétányokon, nádasok környékén milliós nagyságrendben tűntek fel. Miért nem szabad kiirtani őket? Az árvaszúnyogok nem csípnek, nem terjesztenek betegségeket – zavaróak lehetnek ugyan, de biológiai szempontból kulcsfontosságú szereplők a Balaton ökológiai rendszerében: 1. A tápláléklánc alapjai: Az árvaszúnyog-lárvák a vízfenék üledékében élnek és szerves törmeléket, algát fogyasztanak. Ezzel tisztítják az iszapot, és szellőztetik is azt. Ugyanakkor több mint 30 halfaj ivadékai, vízi madarak, fecskék és denevérek is táplálkoznak velük. Tömeges megjelenésük tehát életmentő szerepet játszik a fiatal halállomány megerősödésében. 2. Tápanyagszabályozók: A kifejlett példányok kikeléskor jelentős mennyiségű foszfort és nitrogént vonnak ki a vízből. A BLKI számításai szerint egy ilyen rajzás akár több tonna (!) tápanyagot is kiemelhet a vízből a levegőbe. Ez hosszú távon csökkenti az eutrofizációt, azaz a túlzott algásodást. 3. Ökológiai indikátorok: Az árvaszúnyog-lárvák mennyisége és fajösszetétele érzékenyen reagál a vízminőség változásaira. A mostani erős jelenlétük azt jelzi, hogy a tóban ismét növekszik a belső tápanyagterhelés, ami hosszabb távon vízminőségi problémákhoz is vezethet. Vagyis nem ők a baj forrásai, hanem jelzői. Tévhitek a közösségi médiában: Sajnálatos módon a Facebookon és más platformokon számos hozzászólásban olvasható, hogy a lakosság egy része a követeli az árvaszúnyogok teljes kiirtását. Ez azonban: Tudományosan megalapozatlan, mivel nem célzott irtható faj (nem csípőszúnyog). Jogszabályba ütközhet, mivel az árvaszúnyogok természetes életközösség részei, így védelmükről hazai és EU-s környezetvédelmi szabályok is rendelkeznek. Öngól lenne, hiszen eltűnésük a halállomány, madárvilág és vízminőség romlását is előidézné. Mit tehetünk akkor? Ne bántsuk, ne fújjuk, ne permetezzük őket! Esti órákban kerüljük a fényes felületeket, part menti lámpákat. Támogassuk a kutatást és a vízminőségvédelmet – hiszen az árvaszúnyogok jelenléte nem ok, hanem tünet. Az árvaszúnyogok általános jellemzése: Az árvaszúnyogok (Chironomidae) családja a kétszárnyúak (Diptera) rendjének hazánkban is elterjedt, jelentős csoportja. Hazánkban 6 alcsalád több, mint 320 faja ismert. Egyes becslések szerint a fajok száma világszerte elérheti a 15 000-et is. Édesvizekben a legelterjedtebb és gyakran a legnagyobb egyedszámban jelenlévő rovarok. Minden víztípusban megtalálhatók, az állóvizektől az időszakos vizeken át a gyors folyású patakokig, akár erősen szennyezett vizekben is. Extrém körülmények (pl. hőmérséklet, pH, sótartalom) között pedig gyakran az egyedüli rovarok, amelyek megtalálják életfeltételeiket. Mindemellett ismerünk sós vízi és szárazföldi fajokat is, de jelentőségük ezen élőhelyeken kisebb. Fajgazdagságuk jelentős ökológiai változatossággal párosul; az egyes fajok táplálkozása és élőhely igényei jelentős eltéréseket mutatnak. Ugyanakkor az élőhelyükben bekövetkező változásokra érzékenyen reagálnak, így kitűnő indikátorai a környezeti állapotnak, és gyakran fontos elemei az ökológiai monitoring rendszereknek.

forrás: origo.hu