Űrkísérlet

Emberi sejtek keringenek a mélyűrben

Az Artemis II holdküldetése nemcsak az űrkutatás, hanem az orvostudomány számára is fontos lehet. A misszió új kísérleti programja segíthet megérteni, hogyan hat az űr az emberi sejtekre, ami az űrorvoslás fejlődését is felgyorsíthatja. A hosszabb űrutazások egyik legnagyobb kihívása az, hogy nem tudjuk pontosan, hogyan reagál az emberi szervezet a sugárzásra és a mikrogravitációra. Az űrorvoslás célja ezeknek a hatásoknak a feltérképezése, és olyan megoldások kidolgozása, amelyekkel biztonságossá tehetők a jövőbeli küldetések. Hogyan vizsgálják az emberi test működését az űrben? Az Artemis II küldetés egyik kutatási programja az AVATAR - program, amely úgynevezett „organ-on-a-chip” eszközöket használ. Ezek apró, folyadékkal töltött csipek, amelyekben élő emberi sejtek találhatók, és képesek egy-egy szerv működését modellezni. Mivel akár egy konkrét személy sejtjeiből is létrehozhatók, a rendszer egyéni biológiai reakciók vizsgálatára is alkalmas. Ezt a technológiát már korábban is alkalmazták a Földön és a Nemzetközi Űrállomáson, de a Hold környezetében eddig még nem tudták a szervezetre gyakorolt hatásokat ilyen részletességgel vizsgálni. Mit vizsgál az AVATAR-program a Hold közelében? Az űrhajó útján a csipek a Holdhoz közeli térségbe is eljutottak, ahol a sugárzás jóval erősebb, mint a Föld körüli pályán. Ez lehetőséget ad arra, hogy a kutatók pontosabb képet kapjanak az emberi sejtek reakcióiról. A fedélzeten lévő mintákat a Földön maradt azonos chipekkel hasonlítják össze a kísérletben. A visszatérés után egysejtes RNS-szekvenálással azt is megvizsgálják, hogy milyen genetikai változások történtek. Ez a módszer lehetővé teszi, hogy sejtszinten kövessék nyomon a sugárzás és a mikrogravitáció hatásait. Miért fontos ez az űrorvoslás szempontjából? Az eredmények segíthetnek megérteni, hogyan alakulnak ki az űrben jelentkező egészségügyi problémák, például a csontvesztés, az immunrendszer gyengülése vagy a sejtkárosodás. A NASA Ames Research Center által felügyelt programjának a célja, hogy ezekre a hatásokra célzott megoldásokat dolgozzanak ki. Ez különösen fontos lesz a hosszabb küldetések alkalmával, például egy holdbázis kiépítésekor vagy Mars-utazáskor. A kutatásban részt vesz a Harvard Egyetem Wyss Intézete is, ahol Donald Ingber csapata fejlesztette ki az organ-on-a-chip technológiát. Hogyan változtathatja meg ez a jövő űrmisszióit? A technológia lehetővé teheti, hogy az űrhajósok számára személyre szabott orvosi megoldásokat készítsenek. Mivel az űrben korlátozott a szállítható eszközök mennyisége, fontos, hogy pontosan tudják, milyen kezelésekre lesz szükség. A jövőben akár valós idejű mérések is készülhetnek az űrben, ami még gyorsabb beavatkozást tenne lehetővé. Emellett a kis méretű csipek miatt több kísérlet is elvégezhető ugyanakkora helyen. Az Artemis II küldetés így nemcsak az űrkutatásban jelent előrelépést, hanem az űrorvoslás egyik kulcsfontosságú lépése is lehet. A sejtszintű vizsgálatok révén pontosabb képet kaphatunk arról, hogyan alkalmazkodik az emberi szervezet a világűr körülményeihez - írja a Scientific American.

forrás: origo.hu