Tengeri uborka

Zombiszövetekre bukkantak a kutatók, amelyek akár évekig is elélnek

A Memorial Egyetem tengerbiológusai tengeri uborkákat vizsgáltak laboratóriumban, amikor valami furcsaságra figyeltek fel. Az állat véletlenül leszakadt kis szövete nem halt el vagy meg, szövete ép maradt és tovább élt – akár 3 évig is. A zombiszövetnek elkeresztelt testrész akár halhatatlan is lehet, ami viszont, alaposabb vizsgálat után, az emberi öregedés megállítására is megoldást jelenthet. A zombisejtekről már elég sok tanulmány született, ezek azok a szeneszcens sejtek, amik károsodtak vagy elöregedtek, nem osztódnak tovább, de nem is halnak meg teljesen. Lebomlás helyett a szervezetben maradnak és mérgező anyagokat bocsátanak ki, így gyorsítják a korosodásból eredő károsodásokat – de sérülés, stressz hatására is létrejöhetnek. Gyulladáskeltő molekulákat termelnek, amelyek a környező egészséges sejteket is megfertőzhetik vagy kifáraszthatják. Épp ezért az öregedéskutatás egyik nagy kérdése ma, hogy lehetne kiiktatni őket, hogy lassítsuk az öregedési folyamatokat. A zombiszövetekkel eddig komolyabban talán csak az Addams Family horror vígjátéksorozat foglalkozott – az önálló életet élő kézre gondolunk, az ötlet azon alapult, hogy az élőhalottak bomló, de mégis működőképes szövetei (izom-, ideg- és bőrszövet) a biológiai halál után is képesek mozogni és működtetik alapfunkcióikat. A fiktív „zombibiológia” szerint ezek a szövetek lassult anyagcserével vagy anélkül működnek. Oxigénigényük alacsony, így a keringés leállása után is képesek mozgatni az izmokat. Kiemelkedő ellenállóképességgel rendelkeznek a hagyományos baktériumos lebomlással szemben a kórokozó (pl. vírus vagy gomba) tartósító hatása miatt. Most a tudomány fókuszába is bekerültek a zombiszövetek, mert a tengerbiológusok felfedezték, hogy egy vízi szervezet, a skarlátvörös tengeri uborka (Psolus fabricii) leváló szövetei képesek voltak több mint 3 évig fennmaradni az anyaszervezetről leválva is. Ehhez nem volt szükségük sem speciális tápanyagokra, sem másra. A Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány ezután arra késztette a kutatókat, hogy újragondolják az élő szövet definícióját. Mondjuk a tengeri uborka figyelemre méltó képességei eddig sem voltak titkosak, ha nem póriasan uborkának hívják, akkor a regeneráció bajnokaként emlegetik. Képes ugyanis teljes szerveit vagy elveszített szöveteit hegesedés nélkül visszanöveszteni. De a bőre még folyékony-szilárd halmazállapot váltására IS képes (szilárdból folyékonnyá alakulhat, hogy átpréselje magát szűk réseken), ha támadják, lő. Ilyenkor belső szerveivel, a Cuvier-csövekkel tüzel, amik megmérgezik támadóit. És zöld szuperhős, mert azzal, hogy beszívja a tengerfenék homokját és megtisztítva engedi ki magából, lassítja az óceánok savasodását. Az már tényleg csak hab a tortán, hogy a rák visszaszorításában is használható. Tulajdonképpen az a kérdés, miért nem lett még semmilyen könyv, akciófilm vagy sci-fi főszereplője? A filmnek lehetne Szuperregenerátor a címe, ha már úgyis regenerálja akár a belső szerveit, akár végtagjait, emésztőrendszerét. A kolbász alakú tengeri uborkák gerinctelenek, hosszuk jellemzően néhány centitől több mint 30 centiméterig terjedhet fajtól függően. A tengerfenéken élnek a sekély parti vizekben vagy a mély óceánban, közeli rokonaik a tengeri csillagok. Az uborkákat vizsgáló tudósok friss tengervízzel töltött tartályokban tartják őket. Egy rutinszerű áthelyezés során az egyik skarlátvörös tengeri uborka példányáról lemaradt egy kis darabka, amit a mozgáshoz használt, és ott úszkált a korábbi lakóhely tartály alján. Ahelyett, hogy elbomlott vagy elsorvadt volna, frissen, fiatalosan éldegélt tovább. Ez adta az ötletet, hogy megvizsgálják az állat direkt levágott részeit. Míg a testfal szövetei heteken belül elpusztultak, a csőszerű lábak és a csápok több mint három évig életben maradtak. Mikroszkópos vizsgálatból kiderült, hogy a szövet tisztításon megy keresztül a seb helyén, eltávolítja az elhalt sejteket és az élő sejtek osztódását is szabályozza. Amikor a kutatók aminosavakat adtak a tengervízhez, látták, hogy a szövet felszívja a tápanyagokat. De ha próbaképpen néhány centiméter vastag homokréteg alá temették, a szövet akkor is ellenállt a mostoha körülményeknek és nem bomlott le. Úgyhogy elkezdték zombiprojektnek hívni a vizsgálatot, amiben az állat különálló része folyamatosan tápanyagokat vett fel, átalakította magát, fejlődött. Voltak egyhetes és hároméves szöveteik is, amik ugyanabból az eredeti szövetből származtak. A következő kulcsfontosságú lépés vizsgálatukban a szövetek sejtjeinek részletezése, feltárása, ami nagyot lendíthet az emberi öregedéskutatáson is.

forrás: index.hu