A legkisebb kutya

Egy tengerimalac méretével vetekedett a valaha élt legkisebb kutyafajta

Ezen minikutya szállításához táskára sem volna szükség. Elég lenne egy tolltartó is. A legkisebb kutyafajta a Mexikói öleb volt, melynek apró mérete szembement a természet minden logikájával. Jelenleg a csivava a világ legkisebb kutyafajtája, amiről joggal gondolnák az avatatlan elmék, hogy ennél kisebb ebet már nem lehet (túl)tenyészteni. A tudomány azonban rájuk cáfolt, ugyanis a valaha élt legkisebb kutyafajta mellett, még a csivava is góliátnak tűnik. Ez a parányi kutya valamikor 19. században élt, szintén Mexikó volt az őshazája, méreteit elnézve mi is alig akarjuk elhinni, hogy ősei farkasok voltak. A Mexikói öleb hatalmas kuriózum volt a viktoriánus korban, de irreális méretei okán sokan már akkor is szemfényvesztésnek hitték. Amikor az első kacsacsőrű emlősök megérkeztek Angliába, az emberek azonnal csalást kiáltottak. Egy állat, aminek vidra teste, kacsa csőre és hódfarka van? Ez lehetetlen. Ilyesmi érzések kerítették hatalmába azokat, akik egy adott vitrin mellett elsétáltak a British Museumban, valamikor a 19. század második felében. Az üvegbúra alatt egy miniatűr négylábú volt, melyet sokan – tegyük hozzá jogosan – plüssnek hittek. Csakhogy egy nagyon is élő állatfajról, a Mexikói ölebről van szó, a valaha élt legkisebb kutyafajtáról, ami még az ölebek és kistestű kutyák között is liliputi méretű. Korabeli beszámolók szerint méretük a tengerimalacokéval vetekedett, a kölykök pedig akkorák voltak, mint egy hörcsög, így talán nem meglepő, hogy a kortársak sem akarták elhinni létezését. Már abban sincs konszenzus, hogy milyen fajták voltak az eb ősei: míg Hugh Craig 1897-es könyve, a The Animal Kingdom szerint a Ytzcuinte potzotli névre is hallgató állat az amerikai indiánok két őshonos kutyafajtájának egyike, addig St. George Mivart európai fajtákat jelölt meg ősnek a Dogs, jackals, wolves, and foxes: a monograph of the Canidae c. művében. Mivel a kutya másik elnevezése a Perui öleb, illetve a Mexikói mopsey, valószínűsíthető a dél-amerikai eredet. Ez felvetet egy újabb érdekes kérdést: hogyha egy mexikói fajtáról van szó, miért nincsenek róla spanyol nyelvű források? Erre Charles S. Dance adhat magyarázatot, aki egy 1970-es években megjelent könyvében írta le hipotézisét, miszerint a kiállított Mexikó öleb (angolul Mexican lapdog) valójában csak egy kölyök. Elméletét a British Museum kutyaszakértőjének beszámolójára alapozta, aki sok olyan esetről számolt be, amikor kitömött kölyökkutyákat akartak eladni felnőtt példányokként. (Ez igen gyakori szokás volt a viktoriánus korban.) Egy 1916-ban megjelent magazin szintén kuriózumként írt az eb létezéséről, így annak valódiságát továbbra is belengi a kétely homálya. A tudós évekig tartotta hipotézisét, ugyanakkor ellenérvek is vannak: egy 1870-es évekből származó forrás szerint a preparátum karmainak vizsgálata bebizonyította, hogy bizony kifejlett példányról van szó. Nem árt tudni viszont, hogy a Natural History Museum of Tring jelenleg is megtekinthető preparált példány sem teljesen kifejlett. Mondani sem kell, hogy egy ennyire lehetetlenül kicsi kutya, mely kényelmesen megfürdött volna egy csésze Earl Grey teában, hatalmas szenzáció volt a 19. századi Angliában. A British Museum egy vitrin alatt tartott egy kisebb példányt, amit 1843-ban vásároltak meg Liverpoolban, mely azóta a Tringi Természettudományi Múzeumban látható. A beszámolók szerint az emberek valósággal tolongtak, hogy megtekinthessék a pöttöm állatot. A valaha élt legkisebb kutyafajta olyannyira köztudatban volt a 19. századi Angliában, hogy a szépirodalomban is tiszteletét tette. Edith Nesbit 1899-ben megjelent A sárkányok könyve egyik fejezetében, a James bácsiban a mesebeli Rotunda királyság egyetlen kutyája épp egy Mexikói öleb volt. Igaz, mivel az adott mesebeli királyságban egy természeti anomália következtében minden állat rossz méretű volt, így a világ többi részén parányi eb ott szokatlanul nagy méretű volt. Már a 19. században is ritkaságszámba ment, egy korabeli könyv is inkább afféle kuriózumként, sportra és bármiféle munkára alkalmatlan állatként hivatkozik rá. A zsebkutya még őshazájában, Mexikóban is igen ritka volt, a beszámolók alapján tartása szinte lehetetlen volt a Dél-Amerikai ország kellemes, meleg klímáján kívül. Utóbbi arra is magyarázat lehet, hogy miért pusztult ki mára a faj, és miért nem tudunk egy ismert tulajdonosról sem. A kis test jószerivel igen nehezen tűrte a hűvös angol időjárást. A Mexikói öleb kihalásának sem pontos ideje, sem oka nem ismert, valamikor a 19-20. század fordulóján pusztulhattak el az utolsó élő példányok. Valószínűleg a túltenyésztés, a kedvezőtlen klíma vezetett oda, hogy a valaha élt legkisebb kutyafajta ma csupán egy múzeumban legyen megtekinthető.

forrás: life.hu