Álhír

Mindenki elhitte a történelem egyik leghíresebb álhírét

Egy New York-i újság 1835 augusztusában olyan szenzációval állt elő, amely még ma is meghökkentő. A The Sun hatrészes sorozatban számolt be állítólagos holdi felfedezésekről, amelyeket a kor egyik híres – valóban létező – csillagászának, John Herschelnek tulajdonított. Az álhírek minden bizonnyal egyidősek az emberiséggel, a mesterséges intelligencia által vezérelt képgenerálás megjelenése óta pedig már a sajtóban és a közösségimédia-felületeken megjelenő képekben sem bízhatunk. Az 1835-ös amerikai fake news történet internet nélkül is elterjedt világszerte, és később The Great Moon Hoax, vagyis „A nagy Hold-átverés” néven vált ismertté. A The Sun lap állítása szerint Herschel a dél-afrikai Jóreménység fokánál felállított, elképesztően nagy teljesítményű távcsövével egészen apró, mindössze 18 hüvelykes, vagyis körülbelül 46 centiméteres tárgyakat is látott a Hold felszínén. A hatrészes sorozat erdőkről, tengerekről, különös építményekről és állatokról számolt be a Holdon, mintha egy fantasztikus útleírás és tudományos jelentés keverékeként. Bár a cikkek névtelenül jelentek meg, nagy valószínűséggel Richard Adams Locke, a The Sun egyik újságírója írta őket, forrásként pedig egy kitalált tudós, Andrew Grant beszámolójára hivatkozott. A hamis tudományos eredmények hitelességet az is növelte, hogy a történet valódi csillagászati expedícióra és a korabeli tudományos vitákra (is) épített. A folytatásos fake news-projekt fokozatosan vált egyre abszurdabbá. A legfantasztikusabb történetek a Hold állítólagos élővilágról kerültek nyomtatásba: a lap bölényszerű állatokról, kecskékről, egyszarvúakról és két lábon járó, farkatlan hódokról is beszámolt. A legnagyobb szenzáció pedig a negyedik részben került elő: Herschel állítólag körülbelül 120 centiméter magas, szárnyas humanoidokat fedezett fel, amelyek járni, beszélni és repülni is tudtak. A szerző Vespertilio-homo, vagyis „denevérember” néven írta le őket. A történet gyorsan nemzetközi szenzáció lett, a prezentált „felfedezéseket” pedig látványos illusztrációk egészítették ki a mitikus lényekről. Az álhír születésének történetét az utókor több-kevesebb sikerrel tudta felgöngyölíteni. A valós tudományos eredményeket elérő Herschelnek valószínűleg semmi köze nem volt a dologhoz. A szerző, Richard Locke később azzal védekezett, hogy a sorozat eredetileg egy szatírának készült, ami a légbőlkapott tudományos elméleteket kívánta kifigurázni – arra nem számított, hogy azt a közönség ilyen komolyan veszi majd. Még érdekesebb kérdés, hogy szinte semmit nem tudunk Moses Yale Beach, a felelős kiadó szerepéről az ügyben. Hogy miért engedte a kiadó az álhír folytatólagos megjelenését, és mennyire volt ezzel tisztában a lap szerkesztősége, rejtély, az azonban tény, hogy a megjelent cikkeket nem vonták vissza később, a The Sun eladott példányszámai pedig jelentősen növekedtek az esetnek köszönhetően.

forrás: divany.hu