Szerencsesüti

Az biztos, hogy nem a kínaiak találták fel a szerencsesütit, de akkor kik?

A kínai gyorséttermek egyik elmaradhatatlan alapdarabja szerencsesüti: egy hajtogatott formára sütött kis keksz, amelynek a belseje egy apró cetlit rejt, rajta valamilyen bölcsességgel, jótanáccsal vagy jóslattal. Ennek fényében talán meglepő lehet, hogy eredetileg nem is Kínából származik. A szerencsesütik aranyszínű, hajtogatott formára sütött kekszek, amelyek belsejében apró papírdarabkák találhatók, rajtuk valamilyen rövid, horoszkópokat idéző kis bölcsességgel, jótanáccsal vagy jóslattal. A papírdarabot a sütés folyamatának közepén helyezik a süti belsejébe; kézi készítés esetén a tésztát kinyújtják, majd a papírdarabot a tésztába burkolják, mielőtt a sütőbe tennék, gépi gyártás esetén pedig egy speciális eszköz helyezi a papírdarabot a süti belsejébe. A szerencsesütik eredete kissé homályos és vitatott. Sokan úgy vélik, hogy Japánból származnak, ahol több száz éves hagyománya van a jóslatokat tartalmazó édességek készítésének: igaz, eredetileg ezek főként a gazdagok számára készültek. Emellett pedig léteztek – illetve ma is léteznek – a japán templomokban és szentélyekben kapható kis szerencsecédulák, az úgynevezett omikujik, amik pont olyanok, mint egy szerencsesüti – csak süti nélkül. A sütemény japán változata több szempontból is eltér a maitól: kissé nagyobb méretű, sötétebb tésztából készül, a tészta pedig szezámot és misót is tartalmaz. Bár ez is rejt magában jóslatot, a kis papírcsíkot nem a sütemény üreges belsejébe helyezték, hanem a hajlatába illesztették. Ezt a fajta süteményt tsujiura senbei néven ismert, és Japán egyes régióiban – különösen az Isikava prefektúrábeli Kanazavában – a mai napig árusítják. Ugyanakkor Kínának is jelentős hagyománya van a süteményekbe rejtett kis cetliknek; ez állítólag egészen a 14. századig nyúlik vissza, amikor a katonák háború idején édességekbe sütött titkos üzenetekkel kommunikáltak egymással. A modern értelemben vett szerencsesüti azonban egyértelműen a japán gasztronómiai hagyományhoz kapcsolódik, amely a 19. században kezdett elterjedni az Egyesült Államokban, miután tömegesen érkeztek japán bevándorlók az országba: például San Franciscóba, amit a legtöbben a modern szerencsesüti őshazájaként tartanak nyilván. Egyesek szerint Makoto Hagiwara, a San Franciscó-i Golden Gate Park japán teakertjének vezetője volt az első az Egyesült Államokban, aki a süti modern változatát felszolgálta, valamikor 1890 körül. A szerencsesütiket pedig egy San Francisco-i pékség, a Benkyodo készítette. David Jung, a Los Angeles-i Hong Kong Noodle Company alapítója ugyanakkor azt állítja, hogy ő találta fel a sütit 1918-ban. Ebből 1983-ban még egy per is volt, amelynek során a San Franciscó-i Történelmi Felülvizsgálati Bíróság úgy ítélte meg, hogy a szerencsesüti szülőatyja valójában Hagiwara. Los Angeles városa természetesen mélységesen elítélte a döntést. Seiichi Kito, a Los Angeles-i Fugetsu-do alapítója szintén azt állítja, hogy ő találta fel a sütit. Kito szerint az eredetileg a fentebb már említett omikujik nyomán jutott eszébe, hogy cédulákat csempésszen az édességekbe. Aztán a sütiket kínai éttermeknek adta el, Los Angeles és San Francisco környékén is nagy lelkesedéssel fogadták, majd elterjedtek. Annyi mindenesetre bizonyos, szerencsesütik fokozatos bevezetése az amerikai kínai éttermekbe részben a második világháború idején bekövetkezett változásoknak köszönhető. Ebben az időszakban a kínai konyha általánosan népszerűbbé vált, ami az éttermek látogatóinak számának növekedéséhez vezetett.

forrás: nlc.hu