Kárpát-medence

A Kárpát-medence környéke a jégkorszakban őseink menedéke volt

Huszonötezer éve a Kárpát-medence déli környezete kedvező életteret jelentett az európai faggyal szemben. A jégkorszak legzordabb időszakában sem néptelenedett el teljesen Közép-Európa. Új régészeti eredmények szerint a Balkán és a Kárpát-medence déli környezete olyan területeket kínált, ahol az emberi közösségek a rendkívüli hideg idején is meg tudtak telepedni. A legutóbbi jégkorszak csúcspontja, 25–19 ezer évvel ezelőtt, Európa történetének egyik legkeményebb időszaka volt. A kontinens északi részét jégtakaró borította, délebbre hideg, száraz éghajlat uralkodott. Sokáig úgy gondolták, hogy a szélsőséges körülmények miatt az emberek a kontinens nagy részéről visszahúzódtak néhány kedvezőbb éghajlatú térségbe. A 2026-ban megjelent új kutatás árnyalja a képet. Steven Kuhn, Dušan Mihailović és munkatársaik három szerbiai barlang, és további két lelőhely régészeti és kormeghatározási adatait vizsgálták. Az eredmények szerint a mai Szerbia középső részén is jelen voltak emberek a jégkorszak legkeményebb szakaszában. A kutatás egyik legfontosabb helyszíne a Velika Pećina, ahol a leletek alapján a vadászó-gyűjtögető közösségek több alkalommal is megfordultak. A barlangok nem csupán természetes menedékül szolgáltak. A környező táj vadászatra és élelemszerzésre is alkalmas lehetett. A karsztos, tagolt domborzat sajátos mikroklímát hozott létre. A kutatók szerint a helyi adottságok segíthettek átvészelni azokat az időszakokat, amikor Európa más részein sokkal kedvezőtlenebbek voltak a körülmények. A leletek között pattintott kőeszközök és állati csontok is előkerültek. A kutatók óvatosságra intenek: a három vizsgált barlang rövidebb tartózkodások nyomait őrzi, ezért nem lehet kijelenteni, hogy a térség folyamatosan nagy létszámú népességnek adott otthont. A szerbiai eredmények egy nagyobb földrajzi összefüggésbe illeszkednek. A kutatások szerint a Kárpát-medence és a Duna vízrendszere korábban is fontos szerepet játszhatott a modern ember európai terjedésében. A Duna természetes folyosót jelentett a vándorló közösségek számára. A Kárpát-medencében több paleolitikumi lelőhelyet ismerünk. Egy korábbi régészeti összegzés szerint a Kárpát-medence a jégkorszakban nemcsak az emberek, hanem számos növény- és állatfaj számára fontos menedékterület volt. A változatos domborzat, a folyók, a különböző magasságú tájak olyan sokszínűséget biztosítottak, amely kedvezhetett a túlélésnek. Az új eredmények nem azt jelentik, hogy a jégkorszak idején a Kárpát-medence és környéke összefüggő, meleg oázis lett volna. Egyszerűen akadtak kisebb térségek, ahol a helyi környezeti viszonyok kedvezőbbek maradtak. A hegyek, folyóvölgyek és barlangok kombinációja védelmet nyújtott a hideg és a szél ellen. A környék állatvilága és vízforrásai biztosíthatták a közösségek megélhetését. A Kárpát-medence és a hozzá kapcsolódó balkáni térségek nem a jégkorszak peremvidékét jelentették az ember számára. Bizonyos időszakokban fontos túlélési és vándorlási útvonalakká váltak.

forrás: divany.hu