Néprajz

Felhívott Józsi barátom. A néprajzkutató. Aki éveken keresztül kutatott,de nemigen talált semmit. Az etnográfia tárgya ugyanis nem etno-graffitik, vagy nép által firkált ábrák fellelése, hanem szokásokat és tárgyakat kellene gyűjteni. Kutatásának eredménytelensége miatt bosszankodott is sokat.

Mígnem névnapján, március 19-én, amikor a hagyományok szerint az
énekes madaraknak kiosztják az adott évre behangolt sípokat, megkapta az
első exponátumot. Philip barátja (nem az a Philip, akinek az igazi neve
Kálmán), hanem a Moutard nevű francia étterem szakácsa, ajándékba adta
eredeti, számozott, 1793-ban gyártott couperet-jét. Az eredetiséget az
eszközön jól látható, Joseph-Ignace Guillotin (1738-1814), francia orvos,
politikus, országgyűlési képviselő, feltaláló logója tanúsítja.

A couperet, a feltalálóról elnevezett guillotine, népnyelven (etnográfiai
adat) nemzeti borotva (rasoire nationale), elmés magyar fordításban nyaktiló,
egyik életbevágóan fontos alkatrésze: a bárdja. Az eszköz alkalmazását 1792-
ben, a fájdalommentes és rendkívül hatékony dekapitáció céljából fogadta el a
Francia Nemzetgyűlés. Philip, amikor megpályázta és megkapta a budapesti
francia étteremben az állást, magával hozta. Néha igénybe is vette velős
marhacsont darabolása, szeletelése során, de részben a súlya (majd 40
kilogrammos) részben az alakja miatt nem találta praktikusnak.

Józsi megörült a leendő gyűjtemény első darabjának. Igaz, nem egészen
találó, hiszen egy magyar néprajzkutató elsősorban a saját nemzeti, kulturális
örökségéből eredő tárgyakat gyűjti össze hangyaszorgalommal. A nyaktiló
pedig, az eszköz hatékonyságára vonatkozó kiváló szakértői vélemények
ellenére, vidékeinken nem honosodott meg.

A couperet Jóska, egyelőre szerény, házi múzeumának leglátványosabb
darabja. A többi tárgy már a Kárpát-medencéből származik: gesztenyefából
készült csöbör, amit a szőlő fogatos szállításakor használtak Villány
környékén, egy templomi kegyszertok, amit Pannonhalma közelében találtak
boronálás közben, egy takácsszerszám a legombolyított fonál
motringolásához és egy eredeti gyűszű Tordáról. Amibe ismeretlen alkotó
belevéste a tordai (torontáltordai) templom alakzatát. A gyűszűről, a mai
lányok, asszonyok által hanyagul mellőzött védőeszközről, Jóska tanulmányt
készít, amit remélhetőleg megjelentet majd a Néprajzi múzeum folyóirata és
lefordítják külföldi nyelvekre is.

Józsi barátom egyébként azért hívott, hogy megkérdezze: mi a
véleményem a leendő belügyminiszterről. És hogy a néprajz kikerül-e a
Belügyminisztérium hatásköréből.

CSORBA ZOLTÁN