Százéves gépek és autós légzsákok – tények a hazai könnyűiparról a DE kutatójától

A hazai textil-, ruha-, bőr- és cipőipar nemzetközi szerepét, túlélési stratégiáit és jövőbeli kihívásait térképezi fel az a hiánypótló tanulmány, amelyért Molnár Ernő, a Debreceni Egyetem (DE) docense rangos elismerésben részesült. A DE és a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársai által készített tanulmány rávilágít arra, hogy miként egyensúlyoznak a hazai gyárak a növekvő költségek és a földrajzi közelség adta előnyök között a globális piacon.

Bár a közvélemény a könnyűipart leginkább a divattal és a ruházati termékekkel azonosítja, Molnár Ernő kutatása rámutat arra, hogy a szektor sokkal sokszínűbb, és a mindennapi életünk elengedhetetlen része. Kevesen tudják például, hogy a magyarországi gyárakban nemcsak divatcikkek, hanem műszaki textíliák is készülnek. A Debreceni Egyetem kutatója a terepmunka során találkozott például olyan hazai céggel, amely csaknem 100 éves gépeken gyártott gumiabroncs-erősítő kordcérnát, mert a speciális minőséget kizárólag azokon a berendezéseken lehetett biztosítani. 

Létezik olyan nyíregyházi vállalat is, amely az autók biztonságáért felelős légzsákok készítésével foglalkozik, míg más magyar gyárak prémium kategóriás autóüléshuzat-bőröket vagy éppen világhírű utazóbőröndöket állítanak elő. A szektor hazai vállalatai ma már igen sokszínűek: a tisztán bérmunkát végző alvállalkozóktól a saját márkás fejlesztőkön át a stabilabb piaci hátterű, nem-divatipari gyártókig terjed a skála.

A DE Természettudományi és Technológiai Kar Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszékének docense egy doktoranduszával, Nagy Csongorral és a HUN-REN Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont munkatársával, Kiss Évával közösen nemrég azt térképezte fel, hogy miként integrálódnak a hazai textil-, ruházati-, bőr- és cipőipari vállalatok a nemzetközi termelési rendszerekbe. A kutatás legfontosabb megállapítása, hogy Magyarország sajátos, úgynevezett félperifériás helyzetben van. Ez azt jelenti, hogy az ország már túl drága a tömegtermeléshez, miközben a nemzetközi ipari hálózatok magasabb hozzáadott értéket képviselő tevékenységeinek befogadásához vagy helyben történő kialakításához még nem elég erős.

- Ha Nyugat-Európához viszonyítom magunkat, a fő telephelyi előnyünk az, hogy képesek vagyunk költséghatékonyabban gyártani. Másik oldalról viszont hiába lenne sokkal olcsóbb opció valahol Kelet-Ázsiában termelni, ha a nyugati megrendelőknek mindennél fontosabb a beszállítások stabilitása és gyorsasága. Valahol a kettő kombinációja adja ki metszetként Kelet-Közép-Európa és hazánk megkerülhetetlen szerepét – foglalta össze a kutató. 

A talpon maradt cégek legnagyobb fegyvere tehát a gyorsaság és a rugalmasság. Bár Ázsia számos régiójában olcsóbb a munkaerő, a nyugat-európai megrendelőknek bizonyos termékeket megéri nálunk gyártatni, mert míg a Távol-Keletről akár hónapokig is tarthat az áru szállítása, addig hazánkból egy megpakolt kamion 24 órán belül Németország bármely pontjára megérkezik, így a termék már két hét alatt a boltok polcaira kerülhet.

A magyarországi könnyűipari gyártást viszont súlyos munkaerőhiány és elöregedés fenyegeti. Ezt tetézi a rendszerváltás óta szinte teljesen eltűnt hazai alapanyaggyártó háttéripar, valamint az oktatási rendszer belső szerkezetváltása, amely a mérnöki és technológiai képzéssel szemben mindinkább a divattervezést részesíti előnyben.A tanulmány arra is figyelmeztet, hogy a hazai társadalmi-gazdasági környezet komoly strukturális problémákkal küzd, amelyek veszélyeztetik a könnyűipar hosszú távú jövőjét. Az iparág megmaradásának és versenyképességének azonban van egy meglepően emberi oldala is, amely képessé teszi a cégeket arra, hogy akár az óriási autógyárak elszívó hatásával szemben is megtartsák a dolgozókat.

- Kiskunfélegyházán kérdeztem meg, hogy miként tud működni egy cipőgyár a Mercedes árnyékában. Nagyon egyszerű: az emberek jelentős része nem akar elmenni három műszakos munkára. Ha helyben kialakult egy olyan életstratégia, hogy mellette fóliázik vagy piacozik valaki, tökéletesen megfelel az egyműszakos munkarend, a kiszámítható fix bér. Hasonló a helyzet a pici gyermekeket nevelő vagy éppen az idős szüleikről gondoskodó hölgyek esetében. A foglalkoztatás rugalmassága így maga is versenyképességi kérdéssé vált – idézte fel egy interjútapasztalatát Molnár Ernő. 

A kutatás rávilágít arra, hogy ha a hazai környezetben nem sikerül megoldani a technológiai megújulást és az utánpótlást, a könnyűipari szaktudás végleg eltűnhet. A tudományos munka azonban mindenképpen folytatódik: a Debreceni Egyetem és a Magyar Könnyűipari Szövetség együttműködésében a kutatók már a bázis szélesítésén dolgoznak, hogy a létező jó gyakorlatok összegyűjtésével segítsék a vállalkozások alkalmazkodási stratégiáit. 

- Fontos, hogy ne csak a szűk tudományos közönségnek, hanem az érintett iparági szereplőknek és a helyi közösségeknek is írjunk. Ez a tevékenység szorosan illeszkedik a Debreceni Egyetem harmadik missziójához, hogy a tudományos kiválóság mellett szoros, támogató kapcsolatot tartson fenn a regionális gazdasági szereplőkkel – zárta gondolatait Molnár Ernő, aki kutatást összegző a Between costs and distances: production network integration and regional environment of the Hungarian light industry című tanulmányáért elnyerte a Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány Publikációs Díját. 

Sajtóközpont-TB