3 kérdés, 3 válasz a Campus Fesztiválról: Konyha zenekar

A 18. Campus Fesztivál nyitónapon állt színpadra a Konyha együttes. A fellépésük előtt a zenekar front emberével, Szepesi Mátyással beszélgettem. Ebben az írásban az itt érintett témákból szemezgettem.

Miért egy lakás helyiségéről kapta a nevét a banda?

Ennek elég prózai oka volt: az első koncertünknek már megvolt a dátuma, le kellett volna adnunk az információkat, de még nem volt nevünk. 2010 szeptemberében kezdtünk el próbálni, és a novemberi debütáló fellépésig nem gondolkoztunk ezen, így gyorsan találni kellett valamit. Az asszociációs lánc nagyjából azon alapult, hogy jó hangulat és házibuli, egy ilyen eseményen pedig a konyhában van a legjobb légkör. Kicsit erőszakoskodnunk kellett, hogy átmenjen a zenekari demokrácián, de végül ez maradt. 

Dalaitok zeneisége a banda kezdeti időszakában a '60-as, '70-es évek időszakára emlékeztetett. Milyen kötődésetek van ehhez a korszakhoz?

Ez a születésünk előtti időszak, ezért mind a háromunknak egyfajta rácsodálkozás volt látni már zenészként, hogy akkoriban mennyire nem voltak még kőbevésett játékszabályok a zenében. Ugyanis ekkor teremtették meg a rock’n’roll alapjait és még nem voltak nagy kötöttségek. Nem úgy nézett ki, hogy dobosként játszott valaki a Led Zeppelinben vagy a Black Sabbathban, és meghatározták, hogy rockot így vagy úgy kell dobolni, hanem ezeket ők találták ki. Ezek az emberek pedig a jazzen nőttek fel, és néha lehet is hallani például egy-egy dobreakben, hogy több esetben igazából nagyon erősen eljátszott jazz-figurákról van szó. Valahogy ez a szabadság és naivitás tetszik ebben a korszakban.

Egyik legismertebb dalotok a Százszor visszajátszott című alkotás. Sok zenekarnál előfordul, hogy csak egy műről ismerik őket. Hogyan tudtátok elérni, hogy rátok ez ne legyen igaz?

Talán vannak azért olyan koncentrikus körök, melyek közül a legkülsőben mégiscsak ez a dal áll. Szerencsére sokan ismerik ezt, és aztán a többit is meghallgatják, megszeretik. Azt gondolom, hogy

a Százszor visszajátszott egy szerencsés baleset vagy véletlen olyan szempontból, hogy a poposabb műfaj egy elég nagy és beköltözhető tér, miközben a mű mégis nagyon karakteres lett. Ellenben nem mondanám, hogy ez a legjobb dalunk

– ez egy szubjektív dolog. A fülbemászó műveink azonban ugyanarról a tőről fakadnak: elmesélnek olyan történeteket, amik ugyan az enyémek, de lehetnének bárki másé is. Visszatérve, talán a Százszor visszajátszott jó kulcs a többi alkotásunkhoz. Érdekes, hogy mi magunk sem voltunk felkészülve ennek a műnek a sikerére, így például nincs videóklipje sem. Ám ezzel együtt van rajta több mint húszmillió megtekintés. Persze az is felmerült már bennem, hogy maga a dal ismertebb, mint mi és sokan nem is kötik a zenekarhoz. Összegezve azonban, ez egy különleges mű és nagyon sok dolog van benne, amit viszont más alkotásaink akár még jobban is kibontanak.

Borítókép: konyhank.hu