Maestro, munkára!

Ezért ellátogatott a legutóbbi koncert helyszínére, és nézte, ahogy az ideiglenes intendáns - akivel a jövőben majd együtt dolgozik - hogyan irányítja a sereget. Az első tételnél még ingatta a fejét. Hiányolta a fortékat, a cresscendókat. Úgy vélte sok a pianó, a koncertmester sem teszi a dolgát. Későn lép be, nem segíti az együttest, emiatt nem is volt összhang az egész koncert alatt.

 

Amikor az utolsó taktus is elhangzott, amikor lágy hangon inkább az alig hallható triangulum csengett a harsogó kürtök helyett,gondolkodóba esett. Kihívásnak találta, hogy két nap múlva ő állhasson a dobogóra vezényelni. Voltak már zenekarai korábban. Szlovák, albán, bolgár muzsikusok figyeltek mozdulataira, meg is találta velük a közös hangot. 

 

Hogy ez így lesz-e Debrecenben, előre nem borítékolható.Hozta magával a segítőit. Többek között a testvérét, aki szintén Maestro, meg néhány szerb muzsikust. Első ránézésre marcona külsejű, de amikor megszólalt, inkább egy kimérten optimista negyvenesnek tűnt.

 

A zenekar már várja. Hogy mennyire fognak együtt szólni, a következő koncert alkalmával kiderül. Két hét múlva, amikor a Kecskemét érkezik. Ahol Kodály módszer van, cifra palota, meg Mercédesz. Mint egy igazi klasszikusnál.

 

Maestro! Isten hozta!

 

W. Gy.