Nyolcadik helyen végzett a DEAC

Hogy a pohár félig tele, vagy félig üres, majd megmondják a hozzáértők, a szakemberek. Tény, nem volt benne több, de a mezőny első felében végezni mindenképpen dicsérendő. Az alapszakasz ötödik pozíciója pedig egyenesen megsüvegelendő. De!

 

Valaki magyarázza már el nekem, meg még néhány szimpatizánsnak, hogy a tizennégy csapatos mezőnybe minnek kell több, mint ötven légióst szerződtetni? És hol vannak a magyar edzők? Milyen a képzés, ha szerb, görög, ciprusi, meg mit tudom én milyen trénerek irányítják a férfi játékosokat a palánkok alatt. És visszatérve a kosarasokra. Nehogy elájuljunk már attól, hogy a srác Amerikából érkezett. Ezek a fiúk bármennyire kitűnő emberek, odaát az utcai meccseken nem egy-egyezhetnének a tudásuk alapján. És sorolhatnánk napestig a dolgot.

 

Nem a savanyú a szőlő effektus beszél belőlem, de a csütörtöki, Sopron elleni találkozón nézve a DEAC fiataljait, a jövő az övék, és nem az aggastyánoké. És ezért külön kalap emelés Pethő Ákosnak és tanítványainak.

 

Szóval nem sikerült az utolsó mérkőzést hozni. Most is, mint az előző két összecsapáson, hatalmas küzdelem zajlott, és mindössze két találattal maradtak alul az egyetemisták. Lehet filozofálni, hogy a szezon egy lépés előre, két lépés hátra volt-e? Hogy ez egy Lenin könyv címe? Így igaz. És  - többek között - ezt írja benne: "Vannak évtizedek, amikor semmi nem történik, és vannak órák, amikor évtizedek sorsa dől el". És látva Hőgye, Kovács, Varga, Fekete, Szász-Veres és Flasár játékát, bízom a jövendő évtizedben.

 

 

W. Gy.