Lőni, vagy nem lőni?

A Loki Európa legjobb tizenhat csapata között van. És ez tény, ami megmásíthatatlan. Tegyük hozzá, nem először, ami mindenképpen dicsérendő, megsüvegelendő. De! Egész héten érződött a közhangulaton, hogy nem igazán bíztak magukban a játékosok. És ez kijött a kétszer harminc perc alatt is.

 

Ismétlem: aki idáig eljut a BL-ben nagy fegyvertényt hajt végre. Más kérdés, hogy a skandináv kézilabda - mind a férfi, mind a női vonalon - évekkel előrébb jár a magyarnál. És ez jött le a Hódosban.

Kevés az akarat, ha a hit és alázat kisebb a vártnál. Sok volt a technikai hiba, eladott labdák, kihagyott büntetők borzolták a publikum kedélyét.

 

Jellemző a játékra, a hazaiakéra, hogy a négy, pályára küldött szélső a negyvenötödik percig mindössze két gólt lőtt. Hiányzott egy rutinos irányító, és az ellenfél kapujában Ten Holte negyven százalékos mutatót produkált.

Ezek azok a dolgok, amelyek a jövőben javíthatók. A DVSC ebben az idényben már mindenképpen teljesítette az elvárásokat, sőt annál többet is. A legnagyobb dicséret illeti tehát a hölgyeket. A bajnoki bronz közel, a Magyar Kupában kinéz egy minimum ezüst, a BL-ben pedig irigyelnek minket Németországban, Hollandiában, Montenegróban, és még Romániában is.

 

Most aláírom, ha jövőre a mérleg ugyanilyen lesz, elégedetten dőlünk hátra. Ezt a meccset, az Odense ellenit pedig használják fel a továbblépés, és a jövő heti visszavágó elemzésére.

Egyébként pedig: SZÉP VOLT CSAJOK!

 

 

W. Gy.